Dolgozó Nő, 1957. május 1.: Az indonéz nőmozgalom neve 'Gerwani'

Title: Dolgozo No, 1957-05-01 / 9. szám (Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)), page index 172 Topic: Gerwani (Indonesian women movement) article Source: Hungaricana Library (library.hungaricana.hu), OCR text URL: https://library.hungaricana.hu/en/view/No_1957/?pg=172&layout=s Date retrieved: 2026-10-17 Note: page PDF download is CAPTCHA-protected; OCR text only. Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám) 1957-05-01 / 9. szám jjíerYani” név alatt működik az indonéz nők mozgalma Az Indonéz Köztársaság történelmében először fordul elő, hogy nők megvélaszthatók és választhatnak. A parlamentben 17 női képviselőt jelöltek. A kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságokban 40 női funkcionárius van. A „Gervani“ nevű nőmozgalom és a szakszervezetek felvilágosító munkája a tömegek között eredményezte, hogy az indonéz parlament kénytelen volt olyan határozatot hozni, melyben tiltakozik a Karácsony-szigeten tervezett H-bomba robbantási kísérletek ellen. Djakartában (Jáva fővárosa) 1 millió ember vett részt az egyiptomi események alkalmával az angol-francia agresszió elleni tüntetéseken. A nők csak mint olcsó segéd- és helyettesítő erők nyernek alkalmazást. A kormányrendeletet és munkatörvényeket, melyek a nők érdekeit védhetnék, rendszeresen a nők kárára alkalmazzák, Indonéziában nem létezik a demokratikus házassági törvény. A feleséget, anyát a férj elhagyhatja, könnyen válhat. A nő gyakran a többnej űség áldozatául esik. Mivel olyan törvény sem létezik, mely a nőt erkölcstelen támadások ellen védené, munkaadóik tolakodásával szemben védtelenek. 12 millió iskolaköteles gyermek közül csak 7 millió vehet részt a tanításon. Kevés az iskolaépület, a szülők jövedelméből sem futja.tandíjra, könyvekre, füzetekre. Az indonéz nők nemcsak a magasabb bérekért, az életviszonyok megjavításáért folytatják harcukat, de aktívan részt%'esznek a még itt-ott felbukkanó terrorista bandák megsemmisítésében. Foto: ÖT К üllfó А ШШ úgy mint évszázadokkal ezelőtt, ma is a világ legj Hiányosabb, legolcsóbb kezei. Még azok! De a fekete homlok mögött kérdések lappanganak. S mint még soha ezelőtt a feleletet sürgetik. Miért?... Miért...? Miért keres egy fekete munkás havonta alig négy fontot, míg egy fehér — ugyanazon teljesítményért — ötventől száz fontot kap? Miért kell gyermekeinknek nyomorban, tudatlanságban és örökös éhségtől gyötörve elpusztulniok, mig a fehér anyák gyermekei.:. Miért rombolják le kunyhóinkat, miért égetik fel falvainkat? Csak azért, mert mi — a kávéban, cukornádban, búzában, gyapotban dúsgazdag hazánkban, — nem akarunk továbbra is koldusok lenni?! Már nem hajtja el magától a gondolatot, s nincs is már egyedül — mint ezen a képen! Egész Afrika kérdez, s vádolja a gyarmati urakat, lázad az elnyomás ellen. Kánya, Uganda, Tanganyika népét bajonetekkel, páncélkocsikkal, gyújtóbombákkal és akasztófákkal nem lehet az európai kultúráról meggyőzni. Már millió és millió fekete férfi és nő tudja, hogy a kínai kuli, az indiai paraszt, az egyiptomi fellah a szabadság útját járja. Évtizedek előtt még egy merész, egy megvalósíthat atlary álomnak tűnt — a tegnap rabszolgáinak felszabadulása —, ma két földrészen megvalósult. Egyforma teljesítményért — egyforma bérre, kenyérre, békére, emberséges életre a világon minden dolgozó embernek joga van. E követelések mellett a múltban bátor, elszánt asszonyok álltak ki, s szavuk eljutott minden földrészre. Fehér-, sárga- testvéreik után ideje, hogy Afrika asszonyainak élete is már jobbra forduljon. Next

=== [Page 1] === Title: Dolgozo No, 1957-05-01 / 9. szám (Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)), page index 172 Topic: Gerwani (Indonesian women movement) article Source: Hungaricana Library (library.hungaricana.hu), OCR text URL: https://library.hungaricana.hu/en/view/No_1957/?pg=172&layout=s Date retrieved: 2026-10-17 Note: page PDF download is CAPTCHA-protected; OCR text only. Dolgozó Nő [Working Woman], 1957 (vol. 6, nos. 1-24) 1957-05-01 / no. 9 The Indonesian women's movement operates under the name "Gerwani" [Gerwani] For the first time in the history of the Indonesian Republic, women can be elected and can vote. 17 women candidates were nominated for parliament. There are 40 women officials in the district, sub-district and local national committees. The educational work of the women's movement called "Gervani" [Gerwani] and of the trade unions among the masses had the result that the Indonesian parliament was forced to adopt a resolution protesting against the planned hydrogen-bomb test explosions on Christmas Island. In Djakarta (the capital of Java) 1 million people took part in the demonstrations against the Anglo-French aggression at the time of the events in Egypt. Women are employed only as cheap auxiliary and substitute labour. The government decrees and labour laws that could protect women's interests are regularly applied to women's detriment; in Indonesia there is no democratic marriage law. A wife and mother can be abandoned by her husband and can easily be divorced. Women often fall victim to polygamy. Since there is no law protecting women against immoral assaults either, they are defenceless against the advances of their employers. Of 12 million children of school age only 7 million can attend lessons. School buildings are few, and the parents' income does not suffice for tuition, books and exercise books. Indonesian women are fighting not only for higher wages and the improvement of living conditions, but also take an active part in the destruction of the terrorist bands that still turn up here and there. Photo: [Unreadable] [Next article, about Africa:] ... today, just as centuries ago, the cheapest, most poorly provided hands in the world. Even those! But behind the black brow questions lurk. And, as never before, they press for an answer. Why? ... Why? ... Why does a black worker earn barely four pounds a month, while a white one, for the same performance, receives fifty to a hundred pounds? Why must our children perish in misery, ignorance and tormented by perpetual hunger, while the children of white mothers ...? Why do they demolish our huts, why do they burn our villages? Only because we, in our homeland rich in coffee, sugar cane, wheat and cotton, no longer want to remain beggars?! She no longer pushes the thought away, and she is no longer alone, as in this picture! The whole of Africa asks, and accuses the colonial masters, and rebels against oppression. The peoples of Kenya, Uganda and Tanganyika cannot be convinced of European culture with bayonets, armoured cars, incendiary bombs and gallows. Millions upon millions of black men and women already know that the Chinese coolie, the Indian peasant and the Egyptian fellah are walking the road of freedom. Decades ago the liberation of yesterday's slaves still seemed a bold, unattainable dream; today it has been realised on two continents. Equal pay, bread, peace and a humane life for equal work: every working person in the world has a right to these. In the past brave, determined women stood up for these demands, and their word reached every continent. After their white and yellow sisters, it is time that the life of the women of Africa, too, took a turn for the better. Next