Dolgozó Nő, 1958. február 1.: Ég a talaj a hollandok lába alatt (Nyugat-Irián)

Title: Dolgozo No, 1958-02-01 / 3. szám (Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)), page index 43 Topic: Indonesian women led by Gerwani Source: Hungaricana Library (library.hungaricana.hu), OCR text URL: https://library.hungaricana.hu/en/view/No_1958/?pg=43&layout=s Date retrieved: 2026-10-17 Note: page PDF download is CAPTCHA-protected; OCR text only. Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám) 1958-02-01 / 3. szám SZTÁLINGRÁD Február 2.-án lesz tizenöt esztendeje, bogy a második világháború legnagyobb ütközete lezárult. Bizonyára sokan az akkori hadijelentésekböl, a fiatalabb korosztály regényekből, és különösen a filmről ismeri azt a jelenetet, amikor Paulus marsall vezérkarával kivonul óvóhelyéről, hogy megadja magát. Büszke tábornokok, tisztek, akiknek nevéhez eddig csak győzelmek fűződtek, és katonák, nem kevesebb, mint háromszázezren, a fasiszta német hadsereg szine-java egyszeriben kiesett a harcból. Jól tudjuk, hogy a modern háború sorsa nem egy ütközeten múlik, és mégis Sztálingrád úgy került be a történelembe, mint a döntő fordulat városa. Képletesen talán a sakkjátékkal jellemezhetnénk a legjobban az eseményt. Ha Sztálingrádnál Hitler sakkot kapott, akkor Berlinnél megkapta a mattot. Sztálingrád a győzelem, a kitartás, az odaadás és a hősiesség jelképe. Maguk a sztálingrádiak szokták mondani, hogy náluk nem két ellenséges hadsereg állt szemben egymással, hanem az élet vívta csatáját a halál erőivel és - az élet diadalmaskodott. Az új Sztálingrád egyik lakónegyede. Sztálingrádban minden talpalatnyi földet vér öntözött. A város katonailag legfontosabb pontja, a Mamajev halom ellen naponta tiz-tizenöt támadást indítottak a németek, de Csujkov tábornok katonái mégis kitartottak. Annyi lövedék, akna és bomba zúdult erre a dombra, hogy még ma sem nő ott fű. Kiszámították, hogy egy négyzetméternyi területre ezerkétszáz lövedék és szilánk esett. A legendás hírű traktorgyárban a harcok alatt is folyt a munka. A kész tank a szerelőcsarnokból sokszor készítőivel együtt egyenesen a csatába lépett - a gyár kapujánál. Pedig a harcok folyamán voltak napok, amikor ötezer repülőgép támadta a gyárat. S bár sikerült a gyárat a föld színével egyenlővé tenni, négy hónappol a csata befejezése után már újból készültek a tankok és még tartott a háború, 1944 elején, a traktorgyár újból eredeti hivatását teljesítette, traktorokat gyártott, hogy újjáéledhessen Ja mezőgazdaság. Pavlov tizedes az ellenállás terén négy bajtársával visszafoglalt egy házat, majd tizenhét embert kapott erősítésül. Ez a maroknyi csapat, mely állítólag úgy volt összeállítva, hogy minden tagja más nemzetiségű volt, ötvennyolc napig védte a házat a támadók ezrei ellen. Ilyenek voltak Sztálingrád védői. A város lakosai bizonyára rengeteg ehhez hasonló esetet tudnának mesélni. Amikor valaki a hősiességre keres példát, elsősorban Sztálingrád jut eszébe. A sztálingrádiak kitűntek a harcban és kitűntek az építésben is. A mai Sztálingrádban csak a kegyelet jelképei emlékeztetnek a háborúra. A város újjáépült, szebb lett mint valaha. Sugárutak, tágas terek, szép középületek a szovjet emberek nyugalmáról, kiegyensúlyozottságáról tesznek tanúbizonyságot. Sztálingrád a szovjet embert jelenti, törhetetlen akaratával, megfékezhetetlen lendületével, mellyel az új életet szépíti és gazdagítja. Sztálingrád hősei élnek, alkotnak, és ma erősebbek, edzettebbek, mint tizenöt évvel ezelőtt. Okuljanak ebből a béke ellenségei is, Hitler korunkbeli utódai. S t r a s! er G у INOG A FÖLD A HOLLANDOK LÁBA ALATT A világ közvéleménye élénk érdeklődéssel figyeli a Nyugot-lrián és Hollandia közötti eseményeket. Nyugat-lriánról tudnunk kell, hogy tizenháromszor nagyobb, mint Hollandia és mintegy 350.000 lakost számlál. A legutóbbi időkig Hollandia fennhatósága alatt állt, de a szomszédos testvérnépek példájára rálépett az önálló szabad élet útjára. Lerázta magáról a hosszú elnyomatás és kizsákmányolás béklyóit és helyet kér magának a szabad népek családjában. Természetes, hogy Nyugat-lrián lépése a holland kormány nemtetszésével találkozott és az fenyegető magatartást tanúsít az itt élő lakossággal szemben, mely eddig a holland monopolistákra dolgozott. Nyugat-lrián igen gazdag ország. Ezért ragaszkodik Hollandia olyan görcsösen ehhez az államhoz, mely tradícióival, népi szokásaival, életével Indonézia elválaszthatatlan részét képezi. Nyugat-lrián különösen olajban, aranyban, szénben, vasban és platinában igen gazdag. A holland kormány még 1949-ben meg Ígérte, hogy Nyugat-lriánnak viss/aadjo szabadságát, de ígéretét nem tartotta be. Ez idézte elő aztán az általános szabadságmozgalmat, mely meghozza az itt élő lakosok régi vágyainak megvalósulását - a teljes szabadságot. Itt említjük meg, hogy a holland monopolisták egy évi jövedelme elegendő volna ahhoz, hogy Nyugat-lrián kulturális téren rendezhesse évszázados elmaradottságát. A világ szabad népei meleg rokonszenvvel figyelik e hős nép függetlenségi harcát. Nyugat-lrián szabadságának visszanyerése érdekében az indonéz nők szövetségük, a Gerwani vezetésével nagy aktivitást fejtenek ki és ezen akciónál igen fontos tényezők. A Gerwoni és tagjainak hősies munkáját nemcsak az ázsiai és afrikai nőszervezetek, de a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kötelékébe tartozó mind a 80 nőszövetség is támogatja és szolidáris velük. Next

=== [Page 1] === Title: Dolgozo No, 1958-02-01 / 3. szám (Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)), page index 43 Topic: Indonesian women led by Gerwani Source: Hungaricana Library (library.hungaricana.hu), OCR text URL: https://library.hungaricana.hu/en/view/No_1958/?pg=43&layout=s Date retrieved: 2026-10-17 Note: page PDF download is CAPTCHA-protected; OCR text only. Dolgozó Nő [Working Woman], 1958 (vol. 7, nos. 1-24) 1958-02-01 / no. 3 [Other article: STALINGRAD – not translated (an account of the fifteenth anniversary of the end of the Battle of Stalingrad on 2 February)] THE GROUND IS BURNING UNDER THE DUTCH World public opinion follows with lively interest the events between West Irian and the Netherlands. About West Irian we should know that it is thirteen times larger than the Netherlands and has some 350,000 inhabitants. Until recently it stood under Dutch sovereignty, but, following the example of the neighbouring brother peoples, it has set out on the road of independent, free life. It has shaken off the shackles of long oppression and exploitation and asks for a place in the family of free peoples. It is natural that West Irian's step met with the displeasure of the Dutch government, which adopts a threatening attitude towards the population living there, which until now worked for the Dutch monopolists. West Irian is a very rich country. That is why the Netherlands clings so convulsively to this territory, which in its traditions, popular customs and life forms an inseparable part of Indonesia. West Irian is especially rich in oil, gold, coal, iron and platinum. As early as 1949 the Dutch government promised to give West Irian back its freedom, but did not keep its promise. This then brought about the general freedom movement which will bring the fulfilment of the long-held wishes of the inhabitants: complete freedom. We mention here that the annual income of the Dutch monopolists would suffice for West Irian to make up its centuries-old cultural backwardness. The free peoples of the world follow the heroic people's struggle for independence with warm sympathy. To regain the freedom of West Irian, Indonesian women, led by their federation, Gerwani [Gerwani], are developing great activity, and are a very important factor in this action. The heroic work of Gerwani and its members is supported, and solidarity is shown with them, not only by the Asian and African women's organisations but by all 80 women's federations belonging to the Women's International Democratic Federation [WIDF]. Next