Dolgozó Nő, 1964. január 24.: Indonéziából (Kowani, 35. évforduló)

Title: Dolgozo No, 1964-01-24 / 2. szám (Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)), page index 21 Topic: 35th anniversary of unification of Indonesian women movement Source: Hungaricana Library (library.hungaricana.hu), OCR text URL: https://library.hungaricana.hu/en/view/No_1964/?pg=21&layout=s Date retrieved: 2026-10-17 Note: page PDF download is CAPTCHA-protected; OCR text only. Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám) 1964-01-24 / 2. szám '1ХЩСуЩ9,рА/ — INDONÉZIÁBÓL Az ezer sziget országának nevezték el a költők Indonéziát és hogy mennyire találó ez az elnevezés, arról akkor győződhetünk meg a legjobban, amikor kitekintünk az Indonézia légiterét átszelő repülőgép ablakán. Csak néhány napot töltöttem ebben a csodaszép országban, mégis számos jóbarátot szereztem, sok-sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodva tértem haza. Indonéziába dr. Szubandri asszonynak, az egészségügyi miniszter helyettesének és a Kongres Wamita Indonézia (Indonéz Nők Egyesülete) elnöknőjének meghívá sára érkeztem, aki múlt év szeptemberében látogatta meg hazánkat. 1963. december 21-én, a csehszlovák nők egyetlen képviselőjeként, részt vettem a Kongres Wamita Indonézia ünnepi ülésén, melyet az indonéz nőmozgalom egységesítésének 35. évfordulója és az Anyák napja megünneplésének 25. évfordulója alkalmából rendeztek meg. Az ünnepi összejövetelen, amelyet Djakartában, az elnöki palotában rú látvány a rongyokba öltözött, kolduló gyermekek sokasága. Vegyes érzelmekkel telítve tekint az ember a városokon keresztül száguldó riksákra is, amelyek a városi közjárműveket helyettesítik Djakartában, Palembangban és Medanban (Szúrna trán). A gazdasági és a kulturális élet terén mutatkozó hiányosságokat és nehézségeket az indonéz nép minden erejével és szorgalmával igyekszik megoldani, kiküszöbölni. És ez nem egyszerű feladat. Az embert bámulatba ejti az a lelkesedés, akaraterő és szívósság, amellyel az indonéz nép a problémák megoldásához látott. Meglátogattam a djakartai iskolákat és a palembangi egyetemet is, ahol sok kiváló pedagógussal és értelmes tanulókkal találkoztam. Természetesen a legtöbb időt az indonéz nők társaságában töltöttem. Hogy is jellemezhetném őket a legjobban? Elsőrendű feladatuknak tartják — mint azt az ország atyja, dr. Szukarno is mondotta — minden igyekezetükkel elősegíteni az indonéz nép nagy, országépítő feladatainak teljesítését. Valamennyi női szervezet együttes erővel támogatja az indonéz népnek a forradalom mielőbbi befejezésére irányuló törekvéseit. Mielőbb meg akarják valósítani a kongresszus célkitűzéseit: minden lakos részére elegendő élelmet biztosítani és javítani az ország Az indonéz nők kézi szőttes szőnyegei messze földön híresek. A színük sárga, vörös mintával, melynek a neve: Sárkányvér. A királyok temetkező helye A kagylószedő asszonyok sem ritkák a tenger partján. anyagi feltételein. Az indonéz anyák hazafias szellemben akarják nevelni gyermekeiket, amint azt dr. Szukarno elnök a szívükre kötötte. „A szülőföld iránti szeretet, a hazával való összeforrottság az az erő, amely arra készteti az embert, hogy becsületesen és kitartóan dolgozzon a nemzet szebb, boldogabb jövője érdekében“ — mondotta Szukarno elnök. És ezeket az érzéssel teli szavakat az asszonyok a szívükbe vésték. Az indonéz nőmozgalmon kívül sok szó esett az ülésen a világ asszonyainak mozgalmáról is. Szukarno elnök példaképül említette Klara Zetkint, a nőmozgalom nagy alakját. Nagyon fontos egymás megismerése, a kölcsönös tapasztalatcsere és a tanultak alkalmazása a helyi viszonyoknak megfelelően, mert ezek révén világviszonylatban megszilárdul a nőmozgalom. Abból kiindulva, amit a kongresszuson tapasztaltam, úgy látom, hogy indonéz asszonytársaink a helyes úton haladnak. Valamennyi találkozón, vitadélutánon meggyőződtem róla, hogy a problémákat határozottan, reálisan oldják meg. Az összejövetelek légköre vidám és szívélyes hangulatot tükrözött. Az ülések minden egyes alkalommal dallal, tánccal zárultak be. Szívesen hallgattam a melodikus indonéz dalokat. És mivel a mi dalainkra is kíváncsiak voltak, kénytelen voltam iskolázatlan hangomon néhány dalt elénekelni és lia előadásom nem is volt a legtökéletesebb, dalaink mégis nagy sikert arattak a hallgatóság körében. Szeretnek minket — erről lépten-nyomon meggyőződhettem. A haladás, béke és a barátság gondolata fűzi egyre szorosabbra a kapcsolatot az indonéz és a csehszlovák nép között. Ezért éreztem magam olyan otthonosan indonéz barátnőim között. Minden összejövetere'n azzal búcsúztak tőlem: tolmácsoljam otthon az indonéz nők szívélyes üdvözletét. És most eleget teszek kérésüknek. Ezen az úton igyekszem teljesíteni megbízatásomat — eljuttatni Önökhöz az ezer sziget országa asszonyainak forró üdvözletét. Doc. MÁRIA BRENCICOVÁ, A Csehszlovák Nfióízottság Szlovákiai Bizottsága elnökségének tagja. Bed. tud. kandidátusa tartottak meg, több mint ezer nő jelent meg. Az összejövetel jelentőségét nagyban növelte dr. Szukarno elnök, számos miniszter, diplomata, politikai és közéleti személyiség jelenléte. Az egész tárgyalás a forradalom mielőbbi befejezésének jegyében zajlott le. A fő beszámolókban dr. Szukarno elnök, a Nemzeti Front titkára és dr. Szubandri asszony az indonéziai nőmozgalom fontosságát méltatta. A Kongres Wamita Indonézia negyven női szervezetet egyesít. A szónokok ismertették azokat a jelentős feladatokat, amelyek nemcsak az indonéz nők, hanem az egész indonéz nép előtt állnak. Az egyik legsürgősebb feladat a gyarmatosítás maradványainak mielőbbi felszámolása. A gyarmatosítók minden országban egyformák: csak saját érdekeiket nézik, a helyi lakosságot pedig mind gazdasági, mind kulturális téren elnyomják, így volt ez Indonéziában is. Ezért találunk még ma is ebben a gyönyörű és gazdag országban a sok szép és jó mellett számos elszomorító valóságot. Egyik ilyen szomo9 Next

=== [Page 1] === Title: Dolgozo No, 1964-01-24 / 2. szám (Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)), page index 21 Topic: 35th anniversary of unification of Indonesian women movement Source: Hungaricana Library (library.hungaricana.hu), OCR text URL: https://library.hungaricana.hu/en/view/No_1964/?pg=21&layout=s Date retrieved: 2026-10-17 Note: page PDF download is CAPTCHA-protected; OCR text only. Dolgozó Nő [Working Woman], 1964 (vol. 13, nos. 1-26) 1964-01-24 / no. 2 [Heading: partly unreadable] FROM INDONESIA The poets named Indonesia the country of a thousand islands, and how apt this name is we can best see when we look out of the window of the aeroplane crossing Indonesia's airspace. I spent only a few days in this wonderfully beautiful country, yet I made many good friends and returned home enriched with many experiences and impressions. I came to Indonesia on the invitation of Dr. Mrs. Subandri [Dr. Subandrio's wife? — see note], Deputy Minister of Health and President of the Kongres Wanita Indonesia [Kowani] (Union of Indonesian Women), who visited our country last September. On 21 December 1963, as the only representative of Czechoslovak women, I took part in the festive session of the Kongres Wanita Indonesia, held on the occasion of the 35th anniversary of the unification of the Indonesian women's movement and the 25th anniversary of the celebration of Mothers' Day. More than a thousand women appeared at the festive gathering, held in Djakarta in the presidential palace. The significance of the gathering was greatly increased by the presence of President Dr. Sukarno and of many ministers, diplomats, and political and public figures. [Translator's note: the name "dr. Szubandri asszony" is as printed in the Hungarian OCR; the identity of the person is uncertain.] The whole proceedings took place in the spirit of completing the revolution as soon as possible. In the main reports, President Dr. Sukarno, the Secretary of the National Front, and Dr. Mrs. Subandri appreciated the importance of the Indonesian women's movement. The Kongres Wanita Indonesia unites forty women's organisations. The speakers described the important tasks that face not only Indonesian women but the whole Indonesian people. One of the most urgent tasks is the earliest possible elimination of the remnants of colonialism. Colonisers are the same in every country: they look only to their own interests and oppress the local population both economically and culturally. So it was in Indonesia too. That is why, even today, besides much that is beautiful and good, we find numerous saddening realities in this lovely and rich country. One such sad sight is the multitude of begging children dressed in rags. One also looks with mixed feelings at the rickshaws speeding through the towns, which replace public urban transport in Djakarta, Palembang and Medan (Sumatra). The Indonesian people try with all their strength and diligence to solve and eliminate the shortcomings and difficulties in economic and cultural life. And this is not a simple task. One is amazed at the enthusiasm, strength of will and tenacity with which the Indonesian people have set about solving their problems. I visited schools in Djakarta and the university in Palembang, where I met many excellent teachers and intelligent pupils. Naturally I spent most of the time in the company of Indonesian women. How could I best characterise them? They regard it as their first task, as the father of the country, Dr. Sukarno, also said, to promote with all their efforts the fulfilment of the great nation-building tasks of the Indonesian people. All women's organisations together support the Indonesian people's endeavours to bring the revolution to an early conclusion. They want to realise as soon as possible the goals of the congress: to secure enough food for every inhabitant and to improve the material conditions of the country. Indonesian mothers want to bring up their children in a patriotic spirit, as President Dr. Sukarno has laid it on their hearts. "Love of the native land, being at one with the homeland, is the force that moves a person to work honestly and perseveringly for the nation's finer, happier future," said President Sukarno. And the women engraved these words, full of feeling, in their hearts. Besides the Indonesian women's movement, much was said at the session about the movement of the women of the world, too. President Sukarno cited Clara Zetkin, the great figure of the women's movement, as an example. It is very important to get to know one another, to exchange experience mutually and to apply what has been learned according to local conditions, because through these the women's movement is consolidated on a world scale. Judging from what I experienced at the congress, I see that our Indonesian sister women are on the right path. At every meeting and discussion afternoon I became convinced that they solve problems resolutely and realistically. The atmosphere of the meetings reflected a cheerful and cordial mood. The sessions ended each time with song and dance. I gladly listened to the melodic Indonesian songs. And since they were curious about our songs too, I was obliged to sing a few songs in my untrained voice, and although my performance was not the most perfect, our songs nevertheless had a great success with the audience. They love us; of this I could convince myself at every step. The idea of progress, peace and friendship binds the relations between the Indonesian and Czechoslovak peoples ever more closely. That is why I felt so much at home among my Indonesian friends. At every gathering they took leave of me with the request that I convey the Indonesian women's cordial greetings at home. And now I fulfil their request. In this way I try to carry out my mandate: to bring to you the warm greetings of the women of the country of a thousand islands. Doc. MÁRIA BRENCICOVÁ, member of the presidium of the Slovak Committee of the Czechoslovak Women's Committee, candidate of pedagogical sciences. [Captions:] The hand-woven carpets of Indonesian women are famous far and wide. Their colour is yellow with a red pattern, the name of which is "Dragon's Blood". / The burial place of kings. / Shell-gathering women are also not rare on the sea shore. 9 Next